Amikor Elizabeth Darcy valódi hölgyek társaságába keveredik

Avagy hogyan lehet egy történet egyszerre Jane Austen világa, történelem és egy kis irodalmi játék?

Méltóságos Olvasóm!

Van az úgy, hogy az ember békésen olvasgat egy 1813-ban játszódó jelenetet, elegáns hölgyek beszélgetnek egy londoni szalonban, mindenki tökéletesen illedelmes, a meghajlások kellően mélyek, a mosolyok kellően visszafogottak… Aztán egyszer csak megakad a szemünk egy néven. Mrs. Fitzwilliam Darcy.

Nos. Álljunk csak meg egy pillanatra! ☕ Hiszen ő nem más, mint Elizabeth Bennet, Jane Austen Büszkeség és balítéletének hősnője, immár Darcy felesége. Csakhogy a jelenetben két olyan hölgy is feltűnik, akik valóban léteztek. És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.

Egy kis időutazási csavar

A jelenet forrása Julia B. Grantham Mr. Darcy’s Guide to Pemberley című, Jane Austen világához kapcsolódó művének univerzuma. A könyv leírása szerint a szerző Austen történetvilágát folytatja tovább, és Elizabeth Darcy életébe kalauzolja az olvasót.

Vagyis Elizabeth Darcy nem történelmi személy, hanem Jane Austen kitalált szereplője. A történet készítője azonban nem egy teljesen fiktív társaságba helyezte őt. Éppen ellenkezőleg. Beültette egy olyan szalonba, ahol valóban létezett hölgyek társaságában találjuk.

Ki az a Lady Morpeth?

A szövegben szereplő Lady Morpeth Georgiana Cavendish, aki 1801-ben ment férjhez George Howardhoz, Viscount Morpethhez. Később Carlisle grófnéja lett.

Ő a híres Georgiana, Devonshire hercegnéjének lánya volt – annak a Georgiana Cavendishnek, akinek neve a 18. század végének londoni társasági életével oly szorosan összefonódott. Georgiana Morpeth tehát valódi történelmi személy volt.

És van még valami. A jelenetben Lady Morpeth így szól: „Come nearer, my dear, that I may introduce you.” Majd bemutatja Elizabeth Darcynak a következő hölgyet.

És ki az a „Harryo”?

Nos, itt van a második történelmi szereplő. Lady Granville, vagyis Harriet Cavendish. Ő Lady Morpeth húga volt. 1785-ben született, 1809-ben pedig Granville Leveson-Gowerhez ment feleségül. Családja és közeli ismerősei Harryónak nevezték. Tehát amikor Lady Morpeth azt mondja: „This is Mrs. Fitzwilliam Darcy, Harryo.” akkor egy valóban létezett családi becenéven szólítja a húgát. Ez az apró részlet különösen kedves. Mert ettől a jelenet még hitelesebbnek érződik.

Csakhogy Elizabeth Darcy soha nem ült ott.

És itt van a történet kulcsa. A találkozás maga nem történelmi esemény. Nem találtunk olyan történelmi forrást, amely szerint 1813-ban Lady Morpeth bemutatta volna Elizabeth Darcyt Lady Granville-nek. Nem is találhatnánk. Hiszen Elizabeth Bennet Darcy Jane Austen regényének kitalált szereplője. A szerző tehát valami egészen izgalmasat csinált: egy fiktív szereplőt behelyezett egy valós történelmi közegbe, és valóban létezett emberek társaságában képzelte el. És ettől az olvasó egy pillanatra könnyen elbizonytalanodik.

Én legalábbis pontosan így jártam. 😉

A legszebb benne: minden részlet akár igaz is lehetne

Képzelje csak el! London, 1813. Egy elegáns szalon. Lady Morpeth és húga, Lady Granville valóban léteznek. A megszólítások, a meghajlás, az udvariasság, a társasági etikett pedig tökéletesen beleillik a korszak világába. Aztán belép Mrs. Fitzwilliam Darcy. És ha Ön ismeri Jane Austent, máris úgy érzi, hogy: „Igen. Ez akár meg is történhetett volna.” Csakhogy nem történt meg. Ez az irodalmi fikció egyik legkedvesebb bűvésztrükkje.

A szerző fog egy jól ismert fiktív alakot, köré épít egy hiteles történelmi világot, valódi személyeket ültet mellé, és olyan természetesen meséli el az egészet, hogy az olvasó egy pillanatra elfelejti megkérdezni: „De vajon tényleg?”

És mitől működik ilyen jól?

Mert a határvonalak szinte észrevétlenül mosódnak össze.
Jane Austen világa: Elizabeth Bennet, Mr. Darcy, Pemberley.
A történelem: Lady Morpeth, Lady Granville és az ő valódi családi hátterük.

A szerző képzelete: az a bizonyos találkozás, a párbeszéd és minden, ami azon a napon a szalonban elhangzik. Három különböző réteg, egyetlen jelenetben. És talán éppen ezért olyan szórakoztató olvasni.

Egy apró történelmi érdekesség a végére

Harriet, vagyis Lady Granville nemcsak arisztokrata hölgy volt, hanem igen termékeny levélíró is. Levelezésében sokszor szellemesen és részletesen írt a körülötte élő emberekről és a társasági életről, ezért leveleit később a 19. századi arisztokrata élet fontos forrásaként is használták.

És ez már igazán közel áll ahhoz a világhoz, amelyet Lady Tollhegy olyannyira kedvel: egy levél, egy név, egy kézjegy – és hirtelen kinyílik előttünk egy egész korszak. Talán ezért szeretem annyira a régi leveleket. Mert sosem lehet egészen tudni, hogy amit a kezünkben tartunk, az egy történet kezdete, egy történelmi emlék…

…vagy csak valaki nagyon ügyesen megírt titka. ✒️

Szeretettel, némi történelmi gyanakvással,
Lady Tollhegy